Devious Journal Entry

Küldjetek nekem....
Éj-színű fényekkel virágzó hidakat,
suhanó üvegű, homályos kirakat
mélyében megbúvó törtarany szíveket,
fodroskék egű, esti nyír-ligetek
levegő illatú, lebegő sötétjét,
tintakék folyamok zubogó zenéjét,
mohazöld, sosemjárt sikátorok görbe
útjain aranyló csöndet és a csöndbe
opálosan hulló, lassú esőcseppet,
derengő városok, erdővé lett kertek
térképét –  mohó szem vonalait issza:
rálépni az útra, s nem fordulni vissza.